Hát mit is írhatnék... megvan! Sablonok sablonja; ala DéHá

Huh, na mán Dracocska szerelmes, mert ennek így kell lennie. Mert ha nem lenne így: nem lenne sablonos. Eh, na ja! Szal, ha mán szerelmes, meg nagyon lavol… igen igen! Jönnek a perverz álmok… De persze erre õ nem emlékezik, mert hát álmodja, csak azt tudja, hogy Hermikével perverzet álmodott, és pont.

Ennek a fejezetnek az elején is süt a nap. (De aztán nehogy nekem megunjátok! A napnak igenis sütnie kell, mert fõzni ugyebár nem tud.) Draco ébredezik az álmából, és rájön, hogy, jé, én már nagyon szerelmes vagyok a Hermibe. És elhatározza, hogy ha kell még térden állva is könyörög a szerelméért.

Mivel ez a nap unalmasan telik, át is ugorjuk, mert hát kit érdekelnek olyan részek, amiben nincsen benne egyszerre Draco meg Hermione!? Ez annyira jelentéktelen dolog, mint például Ron!

Szal, már este is van, és õrjáratoznak. Hermione késik öt percet, mert eldumálta az idõt Parvatival, akivel egyébként az életben még egy büdös szót nem váltott. De hát, neki el kell késnie, mivel ez egy akkora sablon, mint hogy Draco is elkésik a vonaton… ennek meg kell, hogy történjen, és kész! Már miért is érkeznének õk akárhova is pontosan?

- Jaj, sárv… Granger, elkéstél! – nyögte Malfoy, mert nem bírta kimondani, hogy sárvérû, mert hát már nagyon szerelmes, és átment Draco Malfoyból, Mimóza-lelkû Malfy-ba, aki nagyon kedves és félredobva büszkeségét elkezd zokogni, csak úgy, semmi ok nélkül.
- Ja, Malfoy, te olyan izé vagy… - mondta Hermione, bár teljesen mást gondolt - Aj, de jóképû, és milyen helyes! Jaj, de állítsd le magad Hermione! Hiszen õ csak egy Malfoy! Te nem szerethetsz belé! De azt hiszem, beleszerettem… de õ biztos ezt nem viszonozná…

Hogy már tudjuk, hogy mind a ketten odavannak egymásért, ezt át is ugorhatjuk, mert a továbbiakban nem történik semmi, csak szótlanul járkálnak a folyosón, és nem találnak senkit. (Mert a Roxfort az egy ilyen hely! Ahol csak jól nevelt, nem rasszista, este nem mászkáló diákok járnak. Jah!)

Amikor együtt, szótlanul megérkeznek a lakosztályukba, Draco magához rántja Hermionét, és megcsókolja. Hermione meg örül ennek, mert hát viszonozza, de megint csak az jár a fejében, hogy:

- Õ csak egy Malfoy! Aki jól csókol! De Hermione hogy szerethettél bele? Most is csak játszadozik veled… De olyan helyes, amikor lágyan csókolgat. hááá

Elválnak egymástól, mélyen a másik szemébe néznek és…

- Szeretlek Hermione! – mondta Draco szenvedélyesen

Hermione nem válaszolt, mert azt hitte, csak játszik vele. Becsapta a fiú orra elõtt az ajtót, és elment aludni. Este álmában egy mezõn szökdécselt, mint Piroska. Karon ragadta valaki, és együtt szökdécseltek tovább. Az alakra nézett, és meglátta, hogy Malfoy van mellette, önfeledten vigyorogva. Kivillant a Colgate Total – mosolya és vígan ugrabugráltak tovább kettesben.

*

Reggel, - ki nem találnátok milyen órájuk volt… - dupla bájitaltannal kezdtek. Ezen az órán Hermike, meg Draco egymás mellet ültek, és egész óra alatt egymást stírölték. Amit észrevett Ron is. Ron… hát õ szegénykém megint reménytelen szitkozódásba kezdett, amit Jóságos Piton professzor sem bírt már, ezért levont pontot a Griffendéltõl. Amin minden Mardis nevetett, csak Dracocica kezdett sírógörcsbe… szegénykémnek bántotta a lelkecskéjét, hogy levontak a szerelmétõl pontot. Ez így ment szinte egész nap! (mármint hogy Dracocica sírdogált és Hermione vigasztalta)

Na hát már megint este valék, mert már megint semmi érdekes nem történik egész nap, azon kívül, hogy naon sütött a nap! (mert hát ezt ki nem hagyhatom!)

Na akkor este van, és járkálnak együtt kézen fogva! Mert hát már járnak is… egy folyosón!
Szóval miközben õk szelíden csókolóznak, mert hát azé mennek õk õrjáratozni, meglátja õket a Potter krapek. Persze naon megörül nekik, mert hát õ rögtön a szívébe fogadja Malfoyt. Meg is ölelgetik egymást és a meghatódottságtól, Malfoy újra sírva fakad.

Igazából Potter ezt csak elterelõ hadmûveletnek szánta, hogy a haverjaival ki tudjon szökni a Roxfortból. Mennek õk piálni ki a Roxmortsba… de psssssszt! Hermike eztet nem tudhatja meg!

Na de Hermike sem annyira hülye, mint azt tetteti! Rákérdez, Dracocskától, hogy mié lett õ jófiú?

- Te! Mié lettél ilyen nagyon jó? Biztosan vert az apád, meg negyedrészt véla, és megbûvölt… És most hogy már védekezni tudsz, te rád meg az anyádra, már nem hat a dolog! Ugye?

Nah, ennyit arról, hogy Hermione elõtt valami is titokban marad!

- Hát igen! Ez pontosan így történt! – szöktek könnyek újból Malfoy szemébe. – Az apám elvette az anyámat erõszakkal, utána csalta fûvel-fával. Meg amikor öt éves voltam, mindig megvert, meg elvette a macimat is!

Hermione teljesen meghatódott, és eltervezte, hogy mostantól õ bezony, hogy vigyázni fog az õ Dracocskája lelkivilágára… még akkor is, ha õ Voldemort lánya, amit még nem is tud, de gondolkozik, rajta, mert van…