Itt az agyrém folytatása! :-D aztán hirtelen az agyukba csapott a tudathasadás és rájöttek, most veszekedniük kell

Szóval, ott lett abbahagyva a történet, hogy Ronald szitkozódik. Jha!
Na akkor folytatom tovább. Dracocica és Mione még mindig a vonaton álltak és olvasgatták a Roxfort történetét, aztán hirtelen az agyukba csapott a tudathasadás és rájöttek, most veszekedniük kell. (nehogy mán ne veszekedjenek… párbaj helyett szópárbaj)

- Oh, te kis sárvérű liba! Minden titkos ajtó benne volt a könyvben, amit én is ismerek! – Draco hisztérikusan becsapta maga mögött az ajtót.
- Mi az, hogy ismerted? A Roxfortban nem lehet este mászkálni, mer még elkap a dili, és az ujjadnál fogva felkötöz! Na már tudom, a hosszú ujjaid titkát! – Hermione hiába kiáltozott, Draco ezt már nem hallotta.

Ekkor Ron újra visszavánszorgott a képbe. Természetesen még mindig szitkozódott, de már csak saját kedvtelésből, mivel ő is rájött, hogy minket nem érdekel.
Róla nem is írok többet, mert még azt hiszitek, hogy érdekel. Pedig nem! Igaz biztos szupi lehet, ha vicceket mesél, meg megmenti a barátait, de minket ez sem érdekel. El is kanyarodtam nagyon.

Na szóval, az eső irdatlanul esett. (újabb fontos dolog, amit nem árt megjegyezni) Logikus. A napsütés után eső! Most persze azt várjátok, hogy írjam, mennyire ijesztő volt az esőcseppek kopogását hallani az ablakon. Hát akkor leírom!
Nagyot robbant az ég, vagyis csak dörrent, de szerintem az majdnem ugyan az! Az esőcseppek hada, beszarásra késztette az elsős gólyákat, akiknek a fejét a Mardekárosok a budin akarták lehúzni.
Nade mivel a párbajozás most nincsen, mert a vénlány már előre tudta a sablonomat, akkor ugornék is a következőre.
Mivel hát az eső irdatlanul zuhog, ezért a gólyák csónakkal mennek. (nehogy mán kimaradjanak a tutiból)
A beosztásos résznek ki kell maradnia, mivel ahhoz nincsen ihletem, na meg sablonom. Esetleg annyi, hogy Dracocska megint a mi Mionénkat méregeti. (nem, nem! A pikáns álmok majd csak később jönnek!)
Nah ennyi lenne az estéről, mer hát minek is róla ennyit beszélni. Esetleg meglehet említeni, hogy az eső irdatlanul esett!
A szobájuk (naná hogy Mionénak és Draconak), egy közös klubhelyiségből nyílik.
Bevágják gyorsan a szunyát, és sajnáltatják magukat.

Este valami különös emberkéről álmodnak, akivel egy virágos mezőn sétálnak. Naná, hogy nem tudják ki a másik, csak annyit hogy életük szerelme (Jha! Mint a mesében!) És bele sem gondolnak, hogy majd nyolcvan évesen már a másik halálát fogják kívánni. Szóval ők nem bittik abban, hogy ki a másik, de mi ezt rettentően tudjuk. (megsúgom, aki nem tudná:…össze fognak jönni, de pszzt!)

Na akkor mán reggel is van… összeveszés meg minden ilyen cucc.

- Jaj Granger, te sárvérű vagy! (ha ezt nem emlegetné, tuti elfelejteném, ezért hálám örökké üldözi!)
- Fogadjunk, hogy nem? Én Voldemort lánya vagyok, ha nem tudnád! Jaj, te még nem is tudod! – csapott a homlokára Hermione – Ahj… még én sem!

Hát ez nem igaz! Ezek nem hagyják, hogy a történet kibontakozzon! Mindent előre elkotyognak! De persze mi ezt már sejtettük!
Reggelinél Mione felnéz a plafonra, és naná hogy sütött a nap! (szivárvány meg sehun!)

- Jaj fiúk! Én nem fogom kibírni Malfoyt! – nyafogott Hermione. Mert ha nem nyafogna, akkor nem is ő lenne, hanem a Rowling féle…
- Majd csak kibírod valahogy! – mondták megértően a fiúk (Jha! Megértően! Alig várták, hogy a fő lajhár hajcsár eltűnjön a klubhelyiségükből, és szabadon csajozhassanak, piázhassanak)

Reggelinél megkapják az órarendjüket, és vajon mi az első órájuk? Na micsoda? Cukorkát kap az, aki kitalálja.
Igen igen… az a kékpulcsis, szőke hajú lány kitalálta… Dupla bájitaltan a Mardekárosokkal (na ezt ki gondolta volna!?)

Bemennek a terembe és Mione kapcsiból Harryék mellé ül le. De mivel beszélgetnek, a kedves Piton bácsika átülteti őt… naná hogy Draco mellé!
Dracocica sajnálja a hosszúra nyújtott ujjacskáit, és a szépen kipolírozott körmét, ezért Hermike csinál az ég egy adta világon mindent! Nah jó is lesz a lötyi, bekupakolja, meg minden… de amikor elindul Malfoyka eltaknyoltatja. Oszt Hörmike repül, kezében a fiolával, ami tuti, hogy kiesik a kicsi kacsójából. (már mér is tudná megtartani?)
Pitonka, (aki a legmegértőbb ember, ha Dracoról meg a szerelmi életéről van szó) büntető munkára küldi őket.

Igen, igen, tudom! Cörnyű vagyok, de hát a sablon az sablon…

Na mi is jön bájital után? Ne mosd, hogy nem tudod! Hát az öreglány órája! Átváltoztatástan, ami szintén a Mardekárosokkal van. (Jeee! Ki hitte volna?)
De erről már nem írok, mert az öreglány őket már nem bünteti tovább azzal is, hogy egymás mellé üljenek, ez Pitonka reszortja! Ha meg nem ülnek egymás mellet, az már nem is érdekes! Hát nem nem!
Egyszóval innen is ugrunk a délutánhoz, amikor is Hermike nem tud Pottiékkal találkozni, mivel azoknak feszt edzésük lesz, ha a lány beszélgetne velük… (cseppet se feltűnő!)
Ezért hát jobb híján Dracoval tanul, aki amúgy ugyan úgy iskola első, mint Hermike. Dracobabának se nincsen jobb dolga, ezért „jó kisfiú lévén” Hermionével tanul.
Ami átmegy abba, hogy Hörmi mellét kezdi el stírölni (még mindig nincsen pikáns álom!), és megjegyzi neki, hogy milyen sokat fogyott a nyáron.

Öhm, öhm,… na igen! Ha tudná mennyi koplalásba, és hánytatásba került Herminek az S-es méret…

Mer ám Hermike a nyár folyamán fogyott, meg gömbölyödött… ja igen! A mellei meg szilikon….

Szóval ez a természetes szépség elnyerte Draco csodálatát, amitől rájön, hogy ő halálosan szerelmes a lányba…